Ahogy Jókai fogalmazott: ”…könnyű más városnak forradalmat csinálni, tudja, hogy mit tegyen. Legelőször is elkergeti a kormányát, körbeveszi a parlamentet, de hol vegyünk mi kormányt és parlamentet, mikor kancellárunk Bécsben van, a parlamentünk pedig Pozsonyban.”[1] És ne feledjük, hogy a forradalmakon a királyok feje, illetve vére is fogyó eszköz. A magyar uralkodó (V. Ferdinánd) szintén Bécsben tanyázik ez idő tájt. Az ifjaknak ezért nehézségekkel kellett szembenézni március 15-én. Emellett ott volt még a tanácstalanság, a spontaneitás. Mégis ez lett a forradalom napja az akkori Magyarországon. Nézzük meg 12 rövid pontban, hogy milyen emberi volt ez a nap.

Március 11-én Petőfi nélkül már megírták a 12 pontot, ami tartalmában részben megegyezik Kossuth március 3-ai beszédével.

A 12 pont kidolgozására még Kossuth adott indíttatást, mikor is március elején Irányi közvetítésével felszólította a liberálisok pesti klubját, az Ellenzéki Kört, hogy valamiféle a pesti nép nevében az országgyűléshez intézendő petíció révén gyakoroljon hatást az országgyűlés ingadozó tagjaira.

A Nemzeti dal eredetije még úgy hangzott, hogy "Rajta magyar, hí a haza! De Szikra Ferenc jurátus március 13-án egy sort elolvasott belőle, belelesve Petőfi kéziratába, miután Szikra elmagyarázta Petőfinek, hogy előbb talpra kell állítani a magyart, és csak azután jöhet a rajta. Petőfi nem szerette, ha a verseibe belepofáznak, de kivételesen azt mondta, hogy "még az éjjel az utasításaid szerint kijavítom". Kérték, hogy olvassa fel, de Petőfi azt mondta, ez kelleni fog holnaputánra, amikorra elhatározták, hogy kimennek az utcára történelmet csinálni.[3]

Petőfiék a bécsi forradalom hírére (március. 14.) döntöttek úgy, hogy másnap, azaz 15.-i azonnali fellépés mellet.

15.-én reggel a márciusi ifjak nem a Filingerből (Pilvax) indulnak, hanem a Petőfi és Jókai által közösen bérelt lakásban találkoztak. Középen volt a nagy ebédlő, egyik oldalán volt Petőfiék szobája a francia forradalmárok képeivel és különböző fegyverekkel. Itt jelen voltak Szendrey Júlia, Jókait Bulyovszky, Vasvári és Petőfi is. Az indulás helyett elkezdtek társalogni, ami sok mindenről szólt, csak a forradalomról nem. Végül mégis rájöttek, hogy nekik aznap forradalmat kell csinálni, és elindultak.

A Fillingerben, hiába beszélték meg reggelre a találkozót, csak egy Sükei nevű márciusi ifjú volt ott egyedül időben, aki megunva a várakozást, elindult egyedül az előző este kidolgozott 12 ponttal a mostani Petőfi Sándor utcába. A követeléseket dadogva adta elő az összeverődött harminc embernek.

Az egyetemen eltérő fogadtatásban részesültek, ugyanis Sorban Zsigmond, az élettan professzora mennydörgő hangon kiabálja, hogy a kicsapatás terhe mellett megtiltom, míg Csausz professzor, a bonctan professzora meg egyenesen azt mondja, hogy menjenek uraim, de viselkedjenek nemes magyar ifjakhoz illően.

Azért a 'Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését. ' pont volt az első, mert Petőfiék írók voltak, s nekik ez volt a legfontosabb, valamint ehhez nem kellet sem Bécsbe, sem Pozsonyba menni.

Landerer nyomdatulajdonos remek kapcsolatokat ápolt a titkosrendőrséggel, így már előző este tudta, hogy jönni fognak a fiatalok.[4]  Landerer előző este több papírt áztattatott 15.-ére, s a fegyveres védelmet is visszautasította. Sokat elárul hozzáállásáról a következő párbeszéd, melyet gépmesteréhez intézett: „ – Tudja, a fiatalság tegnap gyűlést tartott a Pilvaxban, és elhatározták, hogy valamit kinyomtatnak. Mingyárt itt is lesznek. Hát maga csak legyen eszénél. Ha kevesen lesznek, hogy a nyomdaszemélyzet elbír velük, akkor ki kell verni őket. Ha sokan lesznek, isten neki, csinálják meg, amit akarnak.”[5]

Petőfiék kb. 5000-en érkeztek meg a nyomdához, ahol a munkások is örömmel fogadták őket. Landerer tudta, hogy nincs értelme ellenállni, de a kormánykörök előtt biztosítani akarta magát, ezért kijelentette a nyomtatásra való felszólításra:”- Lehetetlen, nincs rajta az engedélyezés.” Majd megsúgja az ifjaknak,hogy – Foglaljanak le egy sajtót.[6] 

Irínyi a nyomdai munka alatt hazaküldte a forradalmat ebédelni, három órára pedig a Múzeumkertbe hívja a jelenlevőket.

Amikor a tömeg, amely ekkor már kb. 20.000 főt számlál a hajóhídhoz ér, a Ceccopieri-ezred őrt álló katonái hangos Evviva l’Ungheria! Kiáltással üdvözlik a tömeget.[7]

Az udvari melléképületben, az ún. Táncsics-börtönben Táncsics soha nem ült, mert úri fogoly volt, neki utcai szoba járt, csak az ablaka volt magasan bedeszkázva.

A 12 pontból a politikai foglyok szabadon bocsátása nem valósult meg teljesen. Nemcsak Táncsics volt börtönben, hanem Eftimia Murgu lugosi román ügyvéd is, aki szintén sajtóvétségért ült, de őt csak egy hónappal később engedik ki szapora bocsánatkérések közepette.

Táncsicsot hintó viszi át Pestre. A Nádor fogadó bérlője megállítja a hintót és Táncsicsnak felajánlja legszebb szobáját. Táncsics szinte kótyagos a hirtelen jött szabadulástól, fölmegy a lépcsőn, ruhástól keresztülesik az ágyon és felébreszthetetlenül elalszik.

A Jókai mellére tűzött kokárda ötszínű volt, mert a piros-fehér-zöld mellé a székely Laborfalvi Róza kék-piros-sárga színeiből a kéket és a sárgát is beleszőtte.[8]

Felhasznált irodalom:

Spira 1975 = Spira György: Petőfi napja. Budapest, 1975.

http://index.hu/kultur/klassz/katona0314/ (Letöltés dátuma: 2011-03-15)

 [1] Spira 1975, 40.

[2] Spira 1975, 14.

[3] http://index.hu/kultur/klassz/katona0314/

[4] http://index.hu/kultur/klassz/katona0314/

[5] Spira 1975, 26.

[6] Spira 1975, 28.

[7] Spira 1975, 66.

[8] http://index.hu/kultur/klassz/katona0314/