Az április 3.-ai választás óta sokan sokféleképpen keresik az okokat. Új műfaj született a szavazatszámlálók beszámolóiból, az elemzők folyamatosan azonosítják be a vélt, vagy valós okokat. Videókon láttuk az ellenzéki és a kormánypárti szavazókat is.

Azt hiszem azok nem szólaltak meg még leginkább, akiknek a szavazata az elemzések szerint hiányzott a 6párti (Egységben Magyarországért - csak google kereséssel tudtam kideríteni mi is volt a hivatalos név) összefogás listájáról. Hát én vagyok az egyik, akinek a szavazata nem volt ott és nem azért, mert nem mentem el szavazni, még csak azért sem, mert a kormánypártra szavaztam volna, sőt kifejezetten vágytam, akartam, tettem érte, hogy ne a kormánypárt folytassa. Tehát mondhatnánk azt is, hogy én vagyok az a szavazó, akit biztosnak vettek, vagy annak gondoltak. De nézzük miért is nem szavaztam a listára.

Azt, hogy a Fidesz milyen rendszerszintű előnnyel indul, azt most ne vegyük figyelembe (bármennyire is meghatározó a választási eredmények szempontjából), mivel az összefogás elindult rajta, részt vett minden törvény megalkotásában (jelenlétével legitimálta), így mindent legitimizált. Valahogy úgy fogalmazott Hadházy Ákos, hogy ha elindulunk, akkor az összes szabályt is elfogadjuk.

Abból az alapvetésből indulok ki, hogy én a politikusok munkáltatója vagyok, így elsősorban az előző 4 év teljesítménye alapján döntök arról, hogy szavazok-e rájuk vagy sem. A múltbeli teljesítmény már adott, míg a jövőbeli csak ígéreteken alapul, noha ez is nagyon fontos, hogy mit szeretnének elérni, bár ez egy kicsit más, mint az ígéret. Emellett a politikai megnyilvánulásokat átlagos szinten követem, parlamenti felszólalásokat is hallgatok, szóval nem érzem teljesen tájékozatlannak magam. Több pontban és részletben szedem össze

Nézzük az én (és fontos, hogy nem mások, csak a saját) ellenérzéseimet:

Nem végezték el a munkát az elmúlt 4 évben (sem):

Szerettem volna látni, hogy mennyi törvényjavaslatot tudott a parlament elé vinni és elfogadtatni az ellenzék a 2018-2022 közötti időszakban. Nem néztem utána, de hipotetikusan azt gondolom, hogy 0, mert a bizottságokon nem jutnak túl. Igen ez a Fidesz bűne, hogy nem enged az országgyűlésben ellenzéki javaslatokat tárgyalni, de akkor miért is szavazzak az ellenzékre, ha ezt a feladatát képtelen betölteni? 

Oké, legyünk megértőek, nem tudnak törvényeket alkotni, mert rendszerszinten a másik fél nem engedi őket. De a parlamenti felszólalások ott vannak mint (látszat)lehetőség, hiszen ezekre simán lehet következmények nélkül boldogkarácsonyt mondani. Na de mire is használták ezt a "lehetőséget" az összefogás képviselői. Amiket én láttam, ott elsősorban a sajtó által megírt ügyeket vetették fel. Azt pedig szerintem jobban csinálnák az újságírók. Szóval most néhány mandátumot igazán kisorsolhatnának újságírók között. A 4 év alatt nem tudtatok semmit folyamatosan, rendszeresen képviselni, minden alkalommal jelezve a problémákat (pl. az oktatási rendszerről minden alkalommal fel lehetett volna olvasni a szülői hang kezdeményezéséből, minden alkalommal testközeli élményként lehetett volna beszélni az eü. problémáiról jövőképet is felvillantva.) (Mivel a köztévé tudomásom szerint közvetíti a parlamenti üléseket, így az ellenzék jövőképpel jelenhetett volna meg ott.)

Nem emlékszem, hogy rendszeresen megjelentek volna az adott képviselő választókerületének problémái, amelyeket a képviselő közvetít.

Helyette persze csinálhattak volna mást és csináltak is, de annak többségében sem volt köszönet. Ugyanis a parlamenti felszólalások büntetéseinek egy részét a választópolgárokkal fizetették ki. Ami bennem óriási visszatetszést váltott ki. Hogyan nevezhetik magukat felelős politikusnak, ha amikor a felelősséget vállalni kellene a választópolgárok teszik ezt helyettük. (Tudom, hogy nem mindenki tett így, de mivel együtt indultak, így ebben is közös a felelősség).

2010-2022 között a pártok nem végezték el a pártépítés munkáját, nem látok vidéki pártszervezeteket, nem látok irodákat, ahol elérhetőek ezek a pártok (vannak, akik igen). Egyetlen képviselő üzenete, meghívása sem jutott el hozzám azzal kapcsolatban, hogy 2010-2022 között tart egyetlen, vagy rendszeres fórumot (igen, a kampányban nem elég úgy tenni, mintha), ahol a választók a problémáikkal kereshetik meg. (Itt nem fideszes képviselőről beszélek). Ez pedig nem pénz, csak akarat és energia kérdése.

Az van, hogy nem foglalkoztak a választókkal. Ismét csak a saját élményeimre tudok támaszkodni, tehát fogalmam sincs, hogy ez mennyire általános. A közös program előtt több párt, vagy kezdeményezés közzétette saját programját. Ezekből elolvastam az engem érintő és érdeklő részeket, valamint a megadott elérhetőségeken tisztázó kérdéseket tettem fel a pártnak és javaslatot fogalmaztam meg. Sót, egy esetben még telefonáltam is a programmal kapcsolatban. A leveleimre nem érkezett semmilyen válasz. Sem annyi, hogy köszönjük ezek semmire nem használhatóak, sem olyasmi, hogy köszi, tök jó, hogy írtál, hogyan tudunk bevonni a folyamatokba.

Folyt. köv.

Azt hiszem a csirkefarhát volt az utolsó csepp, amikor úgy éreztem itt valami félrement. Az, hogy az állam beavatkozik a piaci árakba nem tudom, hogy jó megoldás-e egy problémára, vagy sem. De az mindenképpen furcsa jelen helyzetben, hogy minden támogatás most érkezik (szja visszatérítések, nyugdíj) meg és így is különböző ármaximalizálásokat kell bevezetnie a regnáló kormánynak. Ugyanakkor bennem, a kormányban való teljes bizalom hiánya miatt (megdolgoztak érte, hogy teljesen hiteltelenek legyenek számomra) az árSTOP mintájára egy másik lehetőség is felvillan, aminek semmi akadálya nincs az eddigiek logikája alapján.

Az egész ármegállítósdiről tegyünk egy gondolatkísérletet, hogy mit szólnánk hozzá, ha nem a mi javunkra történne. Hiszen minden esetben az állam egyoldalúan avatkozik be magánérdekekbe, magánszerződésekbe, kártérítés nélkül hagyva a beavatkozás elszenvedőjét. Ezzel a logikával mindenféle érdemi indoklás nélkül elvehetnék a lakásainkat mondjuk 4 hónapra.

Ezeknek az intézkedéseknek több problémás és azonos pontja is van (ezeket most az alapvető élelmiszerek ármaximalizálása kapcsán jelzem:

• egyeztetés nélkül történnek: egyeztetés esetén lehetőség lenne felkészülni és az érintettek, akár más, hatékony javaslatokat is megfogalmazhatnának. Ez számomra azt jelenti, hogy nem érdekel a másik fél a hatalom jobban tudja.
• hirtelen történnek: egyik napról a másikra, mindenféle előrejelzés nélkül történnek a bevezetések
• jellemző kommunikációs szöveg azzal kapcsolatban, hogy a károkat ki téríti meg, hogy: "A járvány mindenkitől rendkívüli erőfeszítést igényel, így „kompenzációra a közös felelősségvállalás jegyében nem kerül sor.": az állam ezeket a költségeket áthárítják a tulajdonosra, akik továbbháríthatják a vásárlókra (pl. más termékek árának emelése), amelyet azonban mindenki fizet.
• nincs elfogadhatóan, szakmailag alátámasztottan megindokolva: adott esetben 
• rövid ideig és ideiglenesen tartanak:
• Orbán Viktor jelenti be, aztán a részleteken még napokig gondolkodik mindenki, mire megjön a rendelet
• jellemző ok a bevezetésre, hogy pénzt hagyjanak az emberek zsebében
• el kell mondani, hogy a kormánynak köszönhető
• csak választások előtt történik
• teljesen indokolatlan, hogy miért ott húzzák meg a maximumot, ahol meghúzzák
• mindig a vásárlók fizetnek többet, jellemzően a megspórolt pénzt máshol fizetik meg, vagy mások (pl. a bankban minden költség nő a kamatstop hatására, így mindenki fizet

Képzeljük el, hogy ugyanezek az intézkedések fordítottan történnek, mit éreznénk, gondolnánk.

Mondjuk a kormány egyszercsak bejelenti, hogy a benzin minimum ára 700 Ft 4 hónapig, mert szeretne több bevételt. Vagy bejelenti, hogy minden kamatnak mostantól minimum 10%-osnak kell lennie. Vagy bizonyos élelmiszereknek a duplája kell, hogy legyen az ára. Az eddigi tevékenységeik mentén megtehetnék.

Ennek hatására több ember szenvedne kárt a magasabb árak miatt, hiszen akár olcsóbban is meg lehetne ezeket venni, ugyanakkor lennének, akik jól járnak a magasabb árakkal. De akiknek többet kell fizetni, ott senki nem támogatná ezt a többletköltséget.

Ugye, hogy nem olyan jó, ha valaki bármilyen formában belepiszkál magántulajdonokba és nem vállalja érte a felelősséget, kártérítést.

Mit szólnánk hozzá, ha az állam a mi vállalkozásunk kárára hozna ilyen döntést, legyen az bármilyen vállalkozás. Ki az, aki ilyen környezetben, ahol kiszámíthatatlanul borítják a nyakába a kötelező veszteséget szívesen vállalkozna bármire. 

Ki garantálja, hogy ez nem történhet meg, hiszen éppen a kormány bizonyította, hogy bármikor belenyúlhat folyamatokba és elrendelheti, hogy más viselje ennek a terhét.

Igazán érdekelne, ha most, amikor nagyon sokan plusz pénzekhez jutnak, indokolt bizonyos termékek árát maximalizálni, akkor mi lesz az a környezet, amikor ez nem lesz indokolt. Hiszen később már nem állnak rendelkezésre ezek a kiosztott pénzek, így ha drágulnának a termékek, akkor a mostani indoklás szerint újra be kellene vezetni az árstop-ot, mert a vásárlók még nehezebb helyzetbe kerülnek. 

A törvény hatályba lépése és a lecsengő EB jó alkalmat ad arra, hogy még egy szót szóljunk a törvény kapcsán

A poszt elsősorban a tehetetlen és kétségbeesett érzéseimnek szól, de igyekeztem ezeket háttérbe szorítani és alátámasztó érvekre koncentrálni.  Eszembe sem jut ennek a komplex jelenséghalmaznak jelen keretek közötti felfejtése, annak pusztán egy-egy vetületére koncentrálnék.

A "pedofil törvény" néven indult, majd később "homofóbbá" vált, végül a 2021. évi LXXIX. törvény a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról anyakönyvezett alkotásról lesz szó.

A törvény jogi vonatkozásairól és arról, hogy mennyire nem felel meg a jogszabályokkal szemben támasztott minimális elvárásoknak már írtak, a homofób aspektusát és azt, hogy mennyire értelmetlen ezeket ebben a törvényben szerepeltetni, rengeteg cikkben és műsorban tárgyalták, így erre én most nem fókuszálok. 

Térdre!

A 2021-es EB-n a résztvevő válogatottak a rasszizmus elleni küzdelem jegyében letérdelnek, vagy más módon fejezik ki ezirányú álláspontjukat (pl. a Respect feliratra mutatnak). Azzal, hogy különböző országok különböző módon fejezik ki azt, hogy elítélik a rasszizmust teljesen rendben van. Virágozzék minden virág!

Orbán Viktor azonban jelezte, hogy a magyar kulturális összefüggésben a térdelés nem fér bele, csak három esetben megengedett az ilyen gesztus. Egészen pontosan így fogalmazott: "A magyar ember a Jóisten, a hazája előtt térdel le, és ha megkéri a szerelme kezét. Minden más esetben ez Magyarországon kultúraidegen."

A miniszterelnök azonban kihagyott legalább egy esetet, amely velem legalábbis megtörtént és magyar embernek gondolom magam, tehát a miniszterelnök úr feltételeinek megfelelek. Ez az eset pedig nem más, mint a szülők büntetésének következtében megvalósuló térdelés elsősorban abban az esetben, ha apám részegen jött haza és nem a verbális megalázást választotta, akkor bizony térdelni kellett a sarokban. Apám nem volt a Jóisten, már csak a fent említett viselkedéséből fakadóan sem és hát a kezét sem akartam megkérni több okból sem és azt is beláthatjuk, hogy apámat nem egyenlő a hazámmal sem (itt most a Vaterland kifejezés nem releváns, itthon egyébként is anyaföldnek hívjuk). Így vagy nem vagyok magyar (fentebb már jeleztem, hogy az vagyok), vagy apám volt kultúraidegen (mivel ő is magyar volt ezt logikailag kizárnám). Így nem marad más logikai út számomra, mint azt feltételezni, hogy Orbán Viktor nem ismeri mi történik az országban a családokban, az önmagában védendő intézményt. Ez utóbbit megint csak kizárnám, hiszen maga a miniszterelnök is áldozata volt ennek, amelyről maga is beszélt. (Arról nem is beszélek, hogy az EMMI saját maga fogalmazza meg, hogy létezik a családon belüli erőszak és magas a látenciája is).

Tehát azt mondhatom, hogy a döntéshozók tudnak a problémáról, de nem futja érdemi beavatkozásokra. Cserbenhagyják a legkiszolgáltatottabb csoportokat és ott hagyják abban a helyzetben, ahol védtelen. Az állam nem vesz tudomást arról, hogy a megelőzésre, támogatásra kellene fókuszálni. Pontosan úgy, mint ahogy sem én, sem anyám nem tudta, mit tehetnénk apám ellen, magunkra maradtunk. Ennek már nagyságrendileg 20 éve, de az áldozatok továbbra is egyedül vannak.

Hiszen a szigorúbb büntetések nem elegek, szükséges lenne arra koncentrálni, hogyan kerül felderítésre a bűn, hogyan kapnak segítséget az áldozatok és az áldozatokkal találkozók. 

Mivel a latencia nagy, így elsősorban az jelentette volna a gyerekek védelmét, ha ebben kapnak segítséget a gyerekek és a szülők, szakemberek, de pont őket hagyja cserben és magára a törvény. Sejthető, hogy a nyilvános listák nem egyértelmű fegyverek a segítésben, sokkal fontosabb lenne a felderítés hatékonyságát növelni.

Törvény a "védelemért!"

Kerestem a törvényben azt, hogyan segítik a gyerekeket abban, hogy felismerjék az abúzust (ami lehetne a "szexuális propaganda" témája is), hová fordulhatnak segítségért, hogyan segít a szülőknek, szakembereknek felismerni a szexuális abúzus jeleit, hiszen ezek többsége családon belül, ismerős által kerül elkövetésre. Nem ír arról, hogy mi lesz miután az elkövető visszamegy ugyanabba a családba, nem foglalkozik az áldozat semmiféle támogatásával (pl. nem kapnak semmilyen állami terápiás segítséget az áldozatok). Nem foglalkozik széleskörű társadalmi edukációval, hogyan és mit tehet az egyén a társadalomban (most éppen másra kell a plakátkampány --> dühös emoji). Nem kötelez intézményeket és nem támogatja abban őket, hogy saját gyermekvédelmi rendszereiket kidolgozzák és támogatást kapjanak a felderítéshez. 

Mélységesen szomorú vagyok, ahol gyászolom a bennem lévő magára hagyott gyereket és azokat, akiket szintén magára hagynak pusztán azzal, hogy nem vesznek róluk tudomást.

A Fidesz által tákolt Alaptörvény szerint a a XVI. cikk (1) bekezdésben rögzíti, miszerint „Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.” Joga van a védelemhez és gondoskodáshoz, de nem jut.

A bejegyzést vitaindítónak szánom, mert nagyon kíváncsi vagyok a különböző álláspontokra. Emellett érdemes figyelembe venni, hogy ez egy váratlanul előállt helyzet, ezért nem lehet minden tökéletes.

Péntek este a miniszterelnök úr bejelentette, hogy hétfőtől az iskolák átállnak "tantermen kívüli, digitális munkarendre". Amelyet a miniszterelnök úr úgy fordított le, hogy a tanulók nem mehetnek be az iskolába, a pedagógusok csak akkor, ha nincsenek megfelelő eszközeik. A tanárok munkájára nézve az hangzik el, hogy "folytatniuk kell a tanítást, de digitális eszközökkel".

Nézzünk meg néhány pontot, amelyek kíméletlenül rávilágítanak arra, hogyan is működik ma a köznevelés.

1. A bejelentés (akárcsak a NAT esetében) péntek este egy facebook videóban történik és a hivatalos koronavírus oldalon. Tehát munkaidő után, így extrém esetben az sem lenne meglepő, ha a pedagógusok csak hétfőn értesülnének róla.

2. Az érintetteknek 2 munkaszüneti napja van valamilyen formában felkészülni hétfőre (Tehát az érintettek felkészülése nélkül hoznak döntést).

3. Kiderül, hogy a kormány nem tudja betartani ígéreteit (vagy rosszul tervezte, vagy rossz volt a célkitűzés, vagy a megvalósítás nem volt rendben, de mindenképpen hibás menedzselésre utal), hiszen "egyébként is tervezte a digitális oktatás infrastruktúrájának kiépítését...", de ezt nem fejezték be 10 év alatt. (2016-tól elmaradt Digitális Oktatási Stratégia)

4. Megtartja esélykiegyenlítésre alkalmatlan szerepét az iskola. Nem veszi figyelembe megfelelően az eltérő hozzáféréseket, így jellemzően a hátrányos helyzetű gyerekek nem fognak hozzáférni a digitális tananyagokhoz, eszközökhöz, míg az egyébként is jobb háttérrel rendelkező tanulóknak ez további innovációs előnyökkel járhat. Azt is mellé téve, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező családokban hatékonyabban tudják segíteni a tanulást is a szülők.

5. Az iskola digitális eszközeit lehet igénybe venni: az iskolák nem tudom hány %-ban nincsenek vagy megfelelő minőségű (lassú és alkalmatlan), vagy megfelelő mennyiségű (értsd kevés) eszközök.

6. Mivel az iskolákban sem egyenlően oszlanak meg a pedagógusok (nincs pedagógushiány), így lesznek iskolák, ahol az egyébként is komoly plusz felkészülést igénylő helyzetben még a helyettesítések miatt további plusz terheket kell vállalniuk (elképzelhetjük, mennyire lesznek túlterhelve).

7. Módszertani megújulás hiánya. Valahogy a középpontba az került, hogyan juttassuk el a "tananyagot" a gyerekekhez és nem az, hogyan szerezhetik meg maguktól azt a tanulók.

8. Az Oktatási Hivatal szerint úgy kell motiválni a gyerekeket, hogy beszámoltatják őket: "Javasoljuk az iskoláknak, hogy motiválják a tanulókat rendszeres beszámoltatással...", még véletlenül sem azzal, hogy felkeltjük az érdeklődésüket.

https://www.oktatas.hu/kozneveles/ajanlas_tantermen_kivuli_digitalis_munkarendhez/

9. A pedagógustársadalmat "rángatják" a döntéshozók, hiszen egyik pillanatban még azt kommunikálták feléjük, hogy nem kapnak fizetést az iskolák bezárása alatt, majd egy olyan helyzetben kell helytállniuk, amelyhez nem rendelkeznek megfelelő tudással, tapasztalattal, eszközzel.

Kitartást kívánok mindenkinek!

Ahogy Jókai fogalmazott: ”…könnyű más városnak forradalmat csinálni, tudja, hogy mit tegyen. Legelőször is elkergeti a kormányát, körbeveszi a parlamentet, de hol vegyünk mi kormányt és parlamentet, mikor kancellárunk Bécsben van, a parlamentünk pedig Pozsonyban.”[1] És ne feledjük, hogy a forradalmakon a királyok feje, illetve vére is fogyó eszköz. A magyar uralkodó (V. Ferdinánd) szintén Bécsben tanyázik ez idő tájt. Az ifjaknak ezért nehézségekkel kellett szembenézni március 15-én. Emellett ott volt még a tanácstalanság, a spontaneitás. Mégis ez lett a forradalom napja az akkori Magyarországon. Nézzük meg 12 rövid pontban, hogy milyen emberi volt ez a nap.

Március 11-én Petőfi nélkül már megírták a 12 pontot, ami tartalmában részben megegyezik Kossuth március 3-ai beszédével.

A 12 pont kidolgozására még Kossuth adott indíttatást, mikor is március elején Irányi közvetítésével felszólította a liberálisok pesti klubját, az Ellenzéki Kört, hogy valamiféle a pesti nép nevében az országgyűléshez intézendő petíció révén gyakoroljon hatást az országgyűlés ingadozó tagjaira.

A Nemzeti dal eredetije még úgy hangzott, hogy "Rajta magyar, hí a haza! De Szikra Ferenc jurátus március 13-án egy sort elolvasott belőle, belelesve Petőfi kéziratába, miután Szikra elmagyarázta Petőfinek, hogy előbb talpra kell állítani a magyart, és csak azután jöhet a rajta. Petőfi nem szerette, ha a verseibe belepofáznak, de kivételesen azt mondta, hogy "még az éjjel az utasításaid szerint kijavítom". Kérték, hogy olvassa fel, de Petőfi azt mondta, ez kelleni fog holnaputánra, amikorra elhatározták, hogy kimennek az utcára történelmet csinálni.[3]

Petőfiék a bécsi forradalom hírére (március. 14.) döntöttek úgy, hogy másnap, azaz 15.-i azonnali fellépés mellet.

15.-én reggel a márciusi ifjak nem a Filingerből (Pilvax) indulnak, hanem a Petőfi és Jókai által közösen bérelt lakásban találkoztak. Középen volt a nagy ebédlő, egyik oldalán volt Petőfiék szobája a francia forradalmárok képeivel és különböző fegyverekkel. Itt jelen voltak Szendrey Júlia, Jókait Bulyovszky, Vasvári és Petőfi is. Az indulás helyett elkezdtek társalogni, ami sok mindenről szólt, csak a forradalomról nem. Végül mégis rájöttek, hogy nekik aznap forradalmat kell csinálni, és elindultak.

A Fillingerben, hiába beszélték meg reggelre a találkozót, csak egy Sükei nevű márciusi ifjú volt ott egyedül időben, aki megunva a várakozást, elindult egyedül az előző este kidolgozott 12 ponttal a mostani Petőfi Sándor utcába. A követeléseket dadogva adta elő az összeverődött harminc embernek.

Az egyetemen eltérő fogadtatásban részesültek, ugyanis Sorban Zsigmond, az élettan professzora mennydörgő hangon kiabálja, hogy a kicsapatás terhe mellett megtiltom, míg Csausz professzor, a bonctan professzora meg egyenesen azt mondja, hogy menjenek uraim, de viselkedjenek nemes magyar ifjakhoz illően.

Azért a 'Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését. ' pont volt az első, mert Petőfiék írók voltak, s nekik ez volt a legfontosabb, valamint ehhez nem kellet sem Bécsbe, sem Pozsonyba menni.

Landerer nyomdatulajdonos remek kapcsolatokat ápolt a titkosrendőrséggel, így már előző este tudta, hogy jönni fognak a fiatalok.[4]  Landerer előző este több papírt áztattatott 15.-ére, s a fegyveres védelmet is visszautasította. Sokat elárul hozzáállásáról a következő párbeszéd, melyet gépmesteréhez intézett: „ – Tudja, a fiatalság tegnap gyűlést tartott a Pilvaxban, és elhatározták, hogy valamit kinyomtatnak. Mingyárt itt is lesznek. Hát maga csak legyen eszénél. Ha kevesen lesznek, hogy a nyomdaszemélyzet elbír velük, akkor ki kell verni őket. Ha sokan lesznek, isten neki, csinálják meg, amit akarnak.”[5]

Petőfiék kb. 5000-en érkeztek meg a nyomdához, ahol a munkások is örömmel fogadták őket. Landerer tudta, hogy nincs értelme ellenállni, de a kormánykörök előtt biztosítani akarta magát, ezért kijelentette a nyomtatásra való felszólításra:”- Lehetetlen, nincs rajta az engedélyezés.” Majd megsúgja az ifjaknak,hogy – Foglaljanak le egy sajtót.[6] 

Irínyi a nyomdai munka alatt hazaküldte a forradalmat ebédelni, három órára pedig a Múzeumkertbe hívja a jelenlevőket.

Amikor a tömeg, amely ekkor már kb. 20.000 főt számlál a hajóhídhoz ér, a Ceccopieri-ezred őrt álló katonái hangos Evviva l’Ungheria! Kiáltással üdvözlik a tömeget.[7]

Az udvari melléképületben, az ún. Táncsics-börtönben Táncsics soha nem ült, mert úri fogoly volt, neki utcai szoba járt, csak az ablaka volt magasan bedeszkázva.

A 12 pontból a politikai foglyok szabadon bocsátása nem valósult meg teljesen. Nemcsak Táncsics volt börtönben, hanem Eftimia Murgu lugosi román ügyvéd is, aki szintén sajtóvétségért ült, de őt csak egy hónappal később engedik ki szapora bocsánatkérések közepette.

Táncsicsot hintó viszi át Pestre. A Nádor fogadó bérlője megállítja a hintót és Táncsicsnak felajánlja legszebb szobáját. Táncsics szinte kótyagos a hirtelen jött szabadulástól, fölmegy a lépcsőn, ruhástól keresztülesik az ágyon és felébreszthetetlenül elalszik.

A Jókai mellére tűzött kokárda ötszínű volt, mert a piros-fehér-zöld mellé a székely Laborfalvi Róza kék-piros-sárga színeiből a kéket és a sárgát is beleszőtte.[8]

Felhasznált irodalom:

Spira 1975 = Spira György: Petőfi napja. Budapest, 1975.

http://index.hu/kultur/klassz/katona0314/ (Letöltés dátuma: 2011-03-15)

 [1] Spira 1975, 40.

[2] Spira 1975, 14.

[3] http://index.hu/kultur/klassz/katona0314/

[4] http://index.hu/kultur/klassz/katona0314/

[5] Spira 1975, 26.

[6] Spira 1975, 28.

[7] Spira 1975, 66.

[8] http://index.hu/kultur/klassz/katona0314/

Az elmúlt időszakban 3 olyan felmérés hagyott bennem nyomot, amely sok gondolatra lehetőséget adott. 

Felmérés 1. (2019. június):

Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Szociálpszichológia Tanszéke által 2019. júniusban romaellenességre vonatkozó reprezentatív vizsgálata szerint a többségi magyar társadalomra az alábbiak jellemzőek:

• a többségi társadalom jelentős része ugyan nem tenne aktívan a romák ellen, mégis közömbös a romák sorsával kapcsolatban.
• a romák jelen társadalmi viszonyain nem kívánnak változtatni, hátrányos helyzetük és a velük szembeni diszkrimináció nem érinti meg őket

A kutatás azt is vizsgálja, hogy mennyire elfogadó a társadalom a politikusok romaellenes nyilatkozataival kapcsolatban:

• 50-60%-uk számára közömbös, hogy mit mondanak a politikusok, nem kifejezetten ért egyet, de nem is utasítja el a romaellenes sztereotípiákat
• 35%-a nyíltan előítéletes
• 20% szerint elfogadhatónak tartja, ha a politikusok nyíltan romaellenes kijelentéseket tesznek
• 6% vall csak kifejezetten előítéletmentes nézeteket
• 18% utasítja el a politikai cigányüldözést illetve ha a romák megsegítésére vagy a diszkrimináció elleni küzdelemre buzdítják az embereket

Tehát az emberek 55% (több, mint fele) valamilyen formában romaellenes attitűdökkel bírnak.

A válaszadók 80 %-a az együttérzés kifejezett hiányáról számolt be vagy semleges választ adott.

A válaszadók 40 %-a fenyegetve érzi magát a romák által.

A kutatás arra a következtetésre jutott, hogy azok az antidiszkriminációs intézkedések lehetnek a leginkább hatékonyak, amelyek a romákkal kapcsolatos együttérzést képesek növelni, miközben a fenyegetettség érzését csökkentik, ahelyett, hogy közvetlenül az előítéletek csökkentését céloznák meg.

https://nepszava.hu/3060461_a-magyarok-86-szazaleka-a-romak-sorsanak-javulasaert-az-eg-egy-adta-vilagon-semmit-sem-tenne

Nyilatkozat (2020.01.09)

Orbán Viktor 2020.01.09-én jelezte, hogy etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül.

Felmérés 2. (2020.01.18)

A Századvég az alábbi eredményt tette közzé:

1000 fős országos telefonos kutatásuk arra az eredményre jutott, hogy a szóban forgó 100 millió forintos kártérítési összeg társadalmi megítélése negatív: a megkérdezettek több mint kétharmada (69 százaléka) igazságtalannak, eltúlzottnak véli a kártérítés mértékét, és mindössze a 20 százalékuk helyezkedett eltérő álláspontra. A véleménnyel nem rendelkezők aránya ebben a kérdésben 11 százalék.

Külön érdekesség, hogy a baloldali szavazók többsége (47 százalék) sem tartja megfelelőnek az említett összeget, ezzel szemben a 43 százalékuk jogosnak gondolja, 10 százalékuk pedig nem formált véleményt a kérdésben. A jobboldali választók több mint háromnegyede (81 százalék) és a középen állók kétharmada (68 százalék) szintén nem ért egyet a megítélt kártérítés összegével, a másképp vélekedők aránya e közegekben 7 illetve 22 százalék, a véleménnyel nem rendelkezőké 12 és 10 százalék.

https://szazadveg.hu/hu/kutatasok/az-alapitvany-kutatasai/piackutatas-kozvelemeny-kutatas/a-magyarok-ketharmada-igazsagtalannak-tartja-a-szazmillios-gyongyospatai-karteritest

Felmérés 3. (2020.01.19)

A HÍR TV 2020.01.19.-i szavazásában 97% értett egyet Orbán Viktorral a kártérítés mértékében.

https://hirado.hu/belfold/cikk/2020/01/17/gyongyospata-szavazast-inditott-a-hir-tv

Majd a kormány arra a következtetésre jutott, hogy érdemes a gyöngyöspatai kártérítéssel kapcsolatban kérdést megfogalmazni. 

Nem szól mindenkinek. Belefér, ha elfelejted, belefér, ha véletlenül kimaradt. De mit is jelent nekünk többieknek.

Nem akarok hosszan írni, csak röviden szeretném megfogalmazni, hogy mit is okozol.

Amikor úgy teszel valamit az utakon, a járdán, a kerékpárúton és minden olyan helyen, ahol mások is közlekednek, akik szeretnének hazajutni, vagy eljutni valahová, hogy nem jelzed előre, az olyan, mintha nem érdekelne mi történik velem. Nem kommunikálsz velem, nem tudom mit szeretnél, nem tudok készülni rá, nem tudom lereagálni. Megsemmisülök, mint partner.

Ki vagyok szolgáltatva neked, mert te megteszed, amit szeretnél, de én viselem mögötted a terhet, nekem kell megoldanom azt a problémát, amit te okoztál. Egyszerűen leszarod, hogy mi történik velem, nem foglalkozol vele. Semmibe veszed, hogy függöm attól, hogy te mit csinálsz. Olyan, mintha nem léteznék melletted az úton, mintha én nem számítanék.

Magamra hagysz az általad okozott problémával és rámterheled azt. Mindig nekem kell lereagálnom, ha te úgy döntesz, hogy nem foglalkozol vele, hogy mások is vannak körülötted.

Nézz partnernek!

Köszönöm!

Igen, tudom. A cím kattintásvadász, de azt élem meg, hogy kell erről érdemben beszélnem valakivel, valakikkel.

Azért vannak kétségeim, mert attól tartok, hogy a műanyagmentes július egy végtelenül leegyszerűsített válasz egy nagyon komplex problémára. Alább igyekszem ennek csak töredékét bemutatni.

Hadd kezdjem azzal, hogy nem értek egyet az akár 1 napba, 1 hétbe, vagy 1 hónapba sűrített kampányszerű fellángolásokkal, tevékenységekkel, mert azt gondolom érdemi változást nem jelentenek. Ugyanakkor el kell ismernem azt, hogy ezeknek lehet funkciója a figyelemfelkeltésben, figyelemirányításban (és még valószínűleg sok másban is, amit nem tudok).

Így vagyok a műanyagmentes júliussal is.

Ez a bejegyzés egy laikus érdeklődő írása, aki kíváncsi arra, hogy ez a mozgalom megfelelő választ ad-e a megválaszolandó kérdésre. Igyekeztem utánajárni az adatoknak, de nem tudok angolul, nem vagyok a téma szakértője és az időm is véges, így értelemszerűen nem egy széleskörű kitekintés ez, hanem egy átlagpolgár dilemmái. Reményeim szerint egy vitaindító is lehet ez a bejegyzés, ahol közösen beszélhetünk arról, hogy jó ez az irány és ha nem, akkor mit lehet tenni.

Egyetértek azzal, hogy az ember meghatározó befolyással van a klímaváltozásra, amelyet elsősorban a légkörbe kerülő üvegházhatású gázokkal ér el. Ezért innen indultam el.

Kezdjük ott, hogy nagyon kevés információt találtam a kezdeményezés céljáról (magyar nyelven), ha jól értelmezem a facebook-on található csoport célkitűzését nem más, minthogy kevesebb műanyag zacskó kerüljön a kukába. („Oszd meg, Te mit teszel azért, hogy kevesebb műanyag zacskót kerüljön a kukába?! „) Tehát a műanyagzacskón kívül nem figyel más műanyagra (pl. PET palack) és a a fókusza, hogy ez ne a környezetbe kerüljön, hanem kukába (itt arra nem tér ki, hogy ez szelektív legyen-e). és a zoldneklennijo.hu szerint fontos, hogy ne használjunk műanyagot annak környezetszennyező mivolta és ökolábnyomunk csökkentése miatt. Az ő adataik szerint a fosszilis energia felhasználásának 6%-a a műanyaggyártásra fordítódik. (Tehát a maradék 94 %-al nincs dolgunk?!).

Tehát a cél az, hogy a műanyag ne a környezetbe kerüljön és az energiafelhasználás csökkenjen. Jó, ezekkel egyet tudok érteni, de ha ezeket betartjuk tudunk-e érdemi változást elérni a globális felmelegedésben? 

Az antropogén eredetű globális felmelegedésben a legjelentősebb szerep a szén-dioxidnak jut, amely a teljes hatás 55%-áért felelős. Ez a szén-dioxid kibocsátás az alábbi módon oszlik meg:

• 46%: az erőművek és a finomítók révén jut a légkörbe
• 23%: erdők irtása,
• 12%: cementgyártás
• 9%: gázgyártás

A metán kibocsátásában az ipari forrásokon (bányászat: 25%) túl, nagyban hozzájárul a mezőgazdaság, állattenyésztés, rizstermelés és a szántóföldek feltörése. http://www.meteoline.hu/?m=601

Tehát amennyiben azt feltételezem, hogy a 46 % (erőmű és finomító) szén-dioxid kibocsátás fele köthető a teljes műanyaggyártáshoz (nem csak a csomagolóanyagok, hanem az orvosi, közlekedés, telekommunikációs stb. műanyag gyártása), akkor a teljes szén-dioxid kibocsátás 8%-a köthető a teljes műanyaggyártáshoz (ha jól számoltam). Mi a helyzet a fennmaradó 92%-al? Ezt hogyan tudjuk csökkenteni?

Az OKHT (Országos Hulladékgazdálkodási Közszolgáltatási Terv) adatai szerint a 2015-ben a hazai települési hulladék fő összetevői közül 655 e tonna volt a műanyag, 530 e tonna volt a papír és 175 e tonna üveg, míg 135 e tonna volt fém.

Ezt alapul véve a szénlábnyomok a következőképpen alakulnak (alapanyag előállítás + termék előállítás + újrahasznosítás). A muanyagtudatos.blog adatai alapján

• műanyag (1 kg esetén = 5,75 kg) = 3, 76 Mrd tonna szén-dioxid kibocsátásáért felel (igaz ebből nem tudjuk mennyi volt egyszer használatos és mi az, ami már sok használat után került a hulladék közé
• üveg (1 kg esetén = 2 kg) = 1,06 Mrd tonna szén-dioxid kibocsátásáért felel (igaz ebből nem tudjuk mennyi volt egyszer használatos és mi az, ami már sok használat után került a hulladék közé)
• alumínium (1 kg esetén = 31,8 kg) = Itt minden fém hulladékot alumíniumnak vettem, tehát az adat biztosan torz. 4,29 Mrd tonna szén-dioxid kibocsátásáért felel (igaz ebből nem tudjuk mennyi volt egyszer használatos és mi az, ami már sok használat után került a hulladék közé)

A papírra vonatkozóan sajnos nem találtam ilyen adatokat, így a 2. legnagyobb hulladékképzőről, illetve csomagolási típusról (?) nem tudok mit mondani.

Tehát látjuk, hogy az alumínium rendelkezik a legnagyobb szénlábnyommal, úgy, hogy mennyiségében ebből kerül a legkevesebb a kukába. Ez alapján miért nem az alumínium csomagolások csökkentését tekintjük fontosabbnak?

(Érdemes még megjegyezni, hogy a blog szerint amennyiben 1 db-ra vetítjük a szén-dioxid kibocsátást, akkor a műanyag rendelkezik a legkisebb kibocsátással, hiszen 1 kg üvegből csak 3 db 0,5 literes palackot lehet gyártani, míg műanyagból 40-et, alumíniumból 53-at, így adott folyadékmennyiség tárolásához tömeg szempontjából alumíniumból van a legkevesebbre szükség).

Még egy szempont, miszerint a Nature Climate Change folyóiratban publikált adatok szerint műanyag termékek előállítása, szállítása, használata, elégetése és újrahasznosítása révén 2015-ben csaknem 1,8 milliárd tonna szén-dioxid került a levegőbe.(https://index.hu/techtud/2019/04/16/muanyagszennyezes_szen-dioxid_szenlabnyom/) Ez a 2018-as teljes szén-dioxid kibocsátás 5,4 %-a az IEA adatai alapján. Hol van, vagy mi befolyásolja a maradék 94,6 %-ot? Miért nem foglalkozunk ezzel?

Ez alapján a néhány számítás alapján azt látom, hogy a műanyaggyártás és újrahasznosítás a világ szén-dioxid kibocsátásának kis %-áért felelős. Mégis valamiért ez az anyag van kikiáltva fő bűnösnek, míg vannak nagyobb karbonlábnyommal rendelkező csomagolóanyagok, amelyekről kevesebb szó esik.

A humusz.hu szerint az eldobható műanyag csomagolások a műanyagkereslet 40%-át teszik ki. 2015 végére 8.3 milliárd tonna műanyagot állítottak elő - ennek kétharmada a természetbe került és ott is marad. (Ne feledjük a teljes 2018-as CO2 kibocsátás 5,4%-át adta a 2015-ös teljes műanyaggyártás – amiben nem csak az eldobható műanyag csomagolások vannak benne. Ez alapján a csomagolások a CO2 kibocsátás 2,1 %-áért felelnek).

Ha jól értem ez a célkitűzése július hónapnak, hogy csökkentse a természetbe kerülő műanyag mennyiségét. Ami nagyon fontos és jó cél, ez az alábbi okokkal magyarázza:

• az óceánokban élő állatok pusztulását
• a lassú lebomlást és az emberi szervezetbe
• a táplálékláncba történő bejutást jelöli meg.

 Nézzük:

Egy vizsgálatban 1993-2014 között a görög partokra sodródott 34 bálna- és delfintetem közül kilenc nyelt jelentős méretű műanyagszemetet. Három ebbe pusztult bele. A kutatók nem vizsgálták az állatok testében lévő mikroműanyagokat, csak a szabad szemmel is látható darabokat.

Francisz szerint a műanyagszatyrok óriási gondot okoznak – nem mintha halálosabb veszélyt jelentenének más plasztikhulladékoknál, hanem azért, mert rendkívül elterjedtek.( https://magyarnarancs.hu/katasztrofa/hosszu-es-fajdalmas-haldoklasra-iteli-a-balnakat-a-muanyagszennyezes-120799).

A PBT-k (poliészter műanyag) felhalmozódása a tengeri táplálékláncban a legalsó szinttől a csúcsragadozókig milliószorosára dúsul. Konkrét számok nem jelennek meg azzal kapcsolatban, hogy ez milyen arányban pusztítja a tengerek élővilágát, de biztosan hatással van rá. Az így az emberbe kerülő műanyagok elsősorban a csecsemőkre és az idegrendszerre vannak hatással. Hatásukat csak lassan fejtik ki. Tehát valóban veszélyes és keveset tudunk róla. (https://www.slideshare.net/GubekIstvan/a-tengerek-s-cenok-manyag-szennyezsnek-komplex-hatsa-1-rsz-a-problma-bemutatsa)

Ha az óceáni ökoszisztéma pusztulása a probléma, akkor azt hiszem itt is van nagyobb megoldandó helyzet.

A halászat különböző fajok mellé-fogásához járul hozzá. A hálók megfojtják a delfineket és a bálnákat, a fenékzsinóros halászat a madarak pusztulásával jár, a vonóhálós halászat pedig tengeri ökoszisztémákat semmisít meg. Ennek hatására 100 millió cápát és ráját fognak ki és dobnak vissza évente a tengerbe, kb. 100.000 albatrosz pusztul emiatt el évente. A vonóhálós halászat, amellyel felszántják a tenger fenekét, minden ott élő élőlényt letarolva. Egy húzással az aljtengeri élővilág 20%-t tudják eltávolítani. (http://enfo.agt.bme.hu/drupal/node/9084)

Az elmúlt 50 évben több mint négyszeresére nőtt a holt - oxigén nélküli - övezetek nagysága a világ óceánjaiban, a part menti vizek oxigénhiányos térségei több mint tízszeresére nőttek 1950 óta. "Az oxigén létszükséglet az óceánok életéhez. Az oxigén csökkenése az óceánokban az emberi tevékenység egyik legsúlyosabb hatása a környezetre" Az ENSZ Kormányközi Tengerkutató Bizottsága által 2016-ban létrehozott GO2NE (Global Ocean Oxigen Network) munkacsoport szerint.

A tengerek oxigéntartalmának csökkenése egyre súlyosbodó és az eddig véltnél sokkal összetettebb problémát jelent.

"A földi oxigén mintegy fele az óceánokból származik. A klímaváltozás és a vízszennyezés együttesen nagyban növeli a holt övezetek számát és méretét mind a nyílt óceánokon, mind a part menti vizekben."

Ezekben a holt övezetekben, az oxigénszint olyan alacsony, hogy az állatok megfulladnak, elpusztulnak. Mivel a halak elkerülik az ilyen térségeket, élőhelyük csökken, ezáltal sebezhetőbbé válnak a ragadozók és a halászat által.

Az oxigénhiány veszélyes anyagok, mint a kéjgáz felszabadulását eredményezi, ez az üvegházhatású gáz háromszázszor erősebb, mint a szén-dioxid és a hidrogén-szulfát.

A nyílt óceáni holt övezetek kialakulásának a fő oka a klímaváltozás. Az egyre melegedő felszíni vizek akadályozzák, hogy az oxigén a óceánok belsejébe jusson.Ráadásul az óceánok maguk is melegednek, kevesebb oxigént tartalmaznak. A part menti vizekben a szárazföldről érkező szennyezés algavirágzást okoz, ami elfojtja az oxigént, amikor az algák elpusztulnak és lebomlanak.

http://ecolounge.hu/vadon/az-oceani-halalzonak-szama-megnegyszerezodott

Az óceánok és édesvizek savasodásáról már nem is beszélek. Amely az ember ivóvízkészleteit fenyegeti.

Ehhez hozzátéve egy másik nagyon befolyásoló tényezőt. Az Amazonas medencéjének esőerdei évente 2 milliárd tonna szén-dioxidot vesznek fel (Ez a 2018-as teljes CO2 kibocsátás kb. 6%-a!) és a légkörben található oxigén 20 százalékát állítják elő. A területet ezért szokták a Föld tüdejének is nevezni. Az itteni összefüggő erdőségek által kibocsátott pára az esőmennyiséget is jelentősen befolyásolja. https://greenfo.hu/hir/a-vedelem-ellenere-ismet-novekszik-az-amazonasi-erdoirtas/ (Itt az irtást a szójaültetvények kialakítása miatt végzik, amely a szarvasmarhák tápláléka).

Az erdők kivágásán keresztül csökkentjük az esők, az oxigén mennyiségét, mivel a növekvő fák elnyelik az üvegházhatású szén-dioxidot, ám ha kiirtjuk a fákat, a tárolt szenet rothadásuk, elégetésük során visszaengedik a légkörbe. Az erdőirtás a globális szén-dioxid-kibocsátás 20%-áért (vesd össze a műanyag 5,4 %-val) felelős, valamint az ökoszisztéma, a biológiai sokféleség pótolhatatlan veszteségeiért. http://fna.hu/hir/magunkalattafat

Ennek a két problémának a kezelése befolyással van a belélegzett oxigén 70%-ra és én nem tudok a műanyagmentes júliushoz hasonló kezdeményezésről, amely ezekre reflektálna / reagálna.

Utolsóként még egy szempont. Az éven elértünk oda, hogy nem jutott ivóvíz minden embernek. Ha e téren nem lesz változás, akkor – elsősorban a forró és száraz éghajlatú országokban – súlyos ivóvízhiány lesz. 2030-ra a természetes vízképződés és az ivóvíz iránti igény közötti eltérés akár a 40%-ot is elérheti a jelentést kiadó Meteorológiai Világszervezet (WMO)szakértői szerint. Napi vízfogyasztásunk 92%-át ételeink rejtik, elsősorban az állati eredetű termékek (húsok, felvágottak, tej és tejtermékek) és az élvezeti cikkek (kávé, tea, csokoládé). http://fna.hu/hir/fogytanazivoviz

Biztos, hogy a műanyagmentes július a legtöbb és legjobb, amit tehetünk? Nem tudom. De azt is látom, hogy még ebben is csak kevesen vesznek részt, szóval lehet, hogy először ezt kellene megugranunk.

Amennyiben az volt a cél, hogy sok embert elérjen: tavaly 120 millió ember vett részt benne, amely 2 Mrd facebook felhasználóval számolva 28%. (A teljes emberiség 1,7%-a). A google trends adatai szerint 2019.06.23-2019.08.07 között Magyarországon július 1.-én érte el a csúcsot a keresések között a műanyagmentes július. 9.-e után aztán legjobb esetben is negyedannyian kerestek rá. Hasonló életutat futott be a műanyagmentes keresőszó is. 

Összehasonlításképpen a környezetvédelemre keresés végig jelen volt ebben az időszakban nem kiugróan, de folyamatosan. Átlagban jobban teljesített, mint a műanyagmentes július.

Összességében azt gondolom, hogy a műanyagmentes július nem rossz, nem kell abbahagyni. Emellett tartok tőle, hogy ezzel nem tudunk érdemi változást elérni, illetve a klímaváltozás szempontjából nem a leghatékonyabb megoldás. Úgyis mondhatnám a következményeit tekintve, hogy nem akarom, hogy a klímaváltozás hatása miatt meghalva a testem a műanyagmentes óceánban lebegjen.

Attól is tartok, azért lett ez a cél kitűzve, mert ebben valóban érzi saját hatalmát.

Ha pedig megvolt, akkor megtették, amit meg kell, innentől kezdve attól félek, hogy nehéz, vagy nehezebb lesz rávenni az embereket arra, hogy tegyenek mást is, hiszen ők már megtették júliusban.

Csányi Vilmos szerint a kisközösségek a hatásosak. Nem lenne-e jobb elmagyarázni, meggyőzni, végiggondolva, hogy mit akarunk elérni, az mire hat, mint csak magunknak csinálni egy ilyet. Elérni, hogy az emberek tudatosak legyenek. Hiszen a szemetelés történhet nem csak műanyaggal, ha nem értjük meg mi miért történik, akkor üveg, vagy papír, vagy más csomagolóanyagok árasztják majd el a Földet. Emellett számos más tevékenység is káros, amelyeket rendszerbe foglalva lehet érdemi beavatkozásokat elérni.

Lehet hatékonyabb lenne megszervezni a nyomásgyakorlást a kormányokra az érdemi beavatkozásokért. Vagy kiharcolni kötelező visszaváltást. Nem tudom.

Olyan ez a hónap, mint a műanyag csomagolás: egyszer használjuk becsomagolni vele valamit (küzdelmünk a klímaváltozás ellen, vagy valami ellen), majd ha már nem használjuk a csomagolásra, eldobjuk.

Az Európai parlamenti választások eredményének ismeretében persze már teljesen mindegy, hogy 344.512 vagy 344.513 szavazatot kapott a párt. Megvan 2 képviselői hely. Gratulálok nekik!

Mégis fontosnak gondolom leírni, hogy lett a szám vége 512. 

Szeretnék és igyekszem tudatos szavazó lenni, aki megfontolja döntéseit, számára fontos értékeket képviselő pártok, vagy képviselők mellett teszi le a voksát. Ezt árnyalandó, igyekszem azt is figyelni, hogyan tudja, van-e releváns ereje képviselni az adott közegben az adott elvet/elveket. Igen ebben az is benne lehet, hogy nem minden szavazásnál ugyanazt a pártot támogatom.

Az EU parlamenti választásra 2 párt maradt versenyben nálam, (az, hogy miért és hogyan nem ért el egyetlen párt kivételével senki sem azért, hogy rájuk szavazzak az egy másik poszt témája lesz)., melyből az egyik a Momentum.

Többek között azért mert a választási programjukban (Ne adjuk a jövőnket https://momentum.hu/wp-content/uploads/2019/03/Ne-adjuk-a-j%C3%B6v%C5%91nket-Momentum-EP-Program.pdf) rendszerszinten fogalmaztak meg programot, a rendszeren szeretnének javítani (pl.: EU intézményrendszerének hatékonyabbá tétele, EU elnök választása stb.). Hurrá! Végre valaki, aki rendszerszinten néz folyamatokat és arról van véleménye, javaslata is!

Egészen május 24-ig ők voltak a befutók. Aztán belefutottam a hírekben Fekete-Győr András 4 (az ő megfogalmazásában 3+1 népszavazási kezdeményezésébe). Fekete-Győr András a Momentum elnöke, ezért ezt a kezdeményezést is a párthoz kötöttem. Az ezt bejelentő facebook poszt szerint ezek "az Orbán-rendszer tartópilléreit aknázhatják alá." Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, nem ők kapják meg a szavazatomat.

Nézzük miért.

1. STADION STOP - legyen tilos magyar adófizetői pénzből 3ezer férőhelyesnél nagyobb sportlétesítményt építeni!

Számomra elfogadható, hogy legyen az országnak egy olyan sportlétesítménye, ahol nemzetközi tornákat rendezhet, ahol a válogatottak világszínvonalú létesítményben mutathatják meg tudásukat. Ezt szerintem adófizetői pénzből fel lehet építeni és fenntartani. Annak pedig külön örülnék, ha nem csak 3 ezer ember férne bele. Értem én, hogy mi van a kérdés mögött, de a rendszer jelenlegi felépítésében meg fogja oldani, hogy megépüljön, aminek meg kell épülnie még egy Igen többségű szavazás esetén is. Tehát az ígéret szerint a rendszer tartópillérei nem sérülnek ebben az esetben. Javaslatom nincs a számomra logikátlannak tűnő stadionépítési láz és adóforintok költésének megakadályozására, de azt gondolom a fentebbi kérdés sem megoldás.

2. PROPAGANDA KIVÉREZTETÉSE - semmilyen média ne kaphasson az előző üzleti évi árbevétele 20%-át meghaladó mértékű kormányzati kommunikációs megrendelést!

Értem az elvet, vagyis érteni vélem (a kormány ne rendelkezzen médiatúlsúllyal és ne legyen saját médiája, ahol annyi pénzt költ el kommunikációra, amennyit szeretne közpénzből). Valamiért nekem ez is sántít, noha itt valami rendszert befolyásoló javaslat körvonalait vélem felfedezni. Ami hirtelen eszembe jut, akkor majd kapnak pártmegrendelést és a probléma máris megoldva.

3. POLT PÉTER ELMOZDÍTÁSA - ne maradhasson Polt Péter a 9 éves mandátumának lejárta után automatikusan legfőbb ügyész!

Ezt nem is tudtam értelmezni, mert jelen helyzetben legjobb tudásom szerint (Alaptörvény) a legfőbb ügyész mandátumának lejárta után a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés 2/3-os többséggel választja meg (jelen pillanatban a kormány bárkit képes utódjának választani). Így a rendszer marad, csak a név cserélődik, feltételezésem szerint hasonló elvek mentén működne, mint jelen helyzetben.

A fentebbi javaslatok leegyszerűsítenek folyamatokat, a rendszert Igen/Nem pólusokra bontják, melyek szerintem pont azt lehetetlenítik el, hogy úgy vizsgáljunk egy folyamatot, hogy megtartsuk belőle, ami jó és elengedjük, ami nem jó.

Míg az Olimpia megrendezéséről szóló népszavazási javaslatuk szerintem egy rendszerdöntéssel szemben hivatott ellenpólust mutatni, addig ezt a fentebbi pontok esetében nem látom.

Ugyanakkor sok erőt, kitartást kívánok, hogy annak a rendszernek a megváltoztatásához, amely a kérdéseket generálta.