Igen, tudom. A cím kattintásvadász, de azt élem meg, hogy kell erről érdemben beszélnem valakivel, valakikkel.

Azért vannak kétségeim, mert attól tartok, hogy a műanyagmentes július egy végtelenül leegyszerűsített válasz egy nagyon komplex problémára. Alább igyekszem ennek csak töredékét bemutatni.

Hadd kezdjem azzal, hogy nem értek egyet az akár 1 napba, 1 hétbe, vagy 1 hónapba sűrített kampányszerű fellángolásokkal, tevékenységekkel, mert azt gondolom érdemi változást nem jelentenek. Ugyanakkor el kell ismernem azt, hogy ezeknek lehet funkciója a figyelemfelkeltésben, figyelemirányításban (és még valószínűleg sok másban is, amit nem tudok).

Így vagyok a műanyagmentes júliussal is.

Ez a bejegyzés egy laikus érdeklődő írása, aki kíváncsi arra, hogy ez a mozgalom megfelelő választ ad-e a megválaszolandó kérdésre. Igyekeztem utánajárni az adatoknak, de nem tudok angolul, nem vagyok a téma szakértője és az időm is véges, így értelemszerűen nem egy széleskörű kitekintés ez, hanem egy átlagpolgár dilemmái. Reményeim szerint egy vitaindító is lehet ez a bejegyzés, ahol közösen beszélhetünk arról, hogy jó ez az irány és ha nem, akkor mit lehet tenni.

Egyetértek azzal, hogy az ember meghatározó befolyással van a klímaváltozásra, amelyet elsősorban a légkörbe kerülő üvegházhatású gázokkal ér el. Ezért innen indultam el.

Kezdjük ott, hogy nagyon kevés információt találtam a kezdeményezés céljáról (magyar nyelven), ha jól értelmezem a facebook-on található csoport célkitűzését nem más, minthogy kevesebb műanyag zacskó kerüljön a kukába. („Oszd meg, Te mit teszel azért, hogy kevesebb műanyag zacskót kerüljön a kukába?! „) Tehát a műanyagzacskón kívül nem figyel más műanyagra (pl. PET palack) és a a fókusza, hogy ez ne a környezetbe kerüljön, hanem kukába (itt arra nem tér ki, hogy ez szelektív legyen-e). és a zoldneklennijo.hu szerint fontos, hogy ne használjunk műanyagot annak környezetszennyező mivolta és ökolábnyomunk csökkentése miatt. Az ő adataik szerint a fosszilis energia felhasználásának 6%-a a műanyaggyártásra fordítódik. (Tehát a maradék 94 %-al nincs dolgunk?!).

Tehát a cél az, hogy a műanyag ne a környezetbe kerüljön és az energiafelhasználás csökkenjen. Jó, ezekkel egyet tudok érteni, de ha ezeket betartjuk tudunk-e érdemi változást elérni a globális felmelegedésben? 

Az antropogén eredetű globális felmelegedésben a legjelentősebb szerep a szén-dioxidnak jut, amely a teljes hatás 55%-áért felelős. Ez a szén-dioxid kibocsátás az alábbi módon oszlik meg:

• 46%: az erőművek és a finomítók révén jut a légkörbe
• 23%: erdők irtása,
• 12%: cementgyártás
• 9%: gázgyártás

A metán kibocsátásában az ipari forrásokon (bányászat: 25%) túl, nagyban hozzájárul a mezőgazdaság, állattenyésztés, rizstermelés és a szántóföldek feltörése. http://www.meteoline.hu/?m=601

Tehát amennyiben azt feltételezem, hogy a 46 % (erőmű és finomító) szén-dioxid kibocsátás fele köthető a teljes műanyaggyártáshoz (nem csak a csomagolóanyagok, hanem az orvosi, közlekedés, telekommunikációs stb. műanyag gyártása), akkor a teljes szén-dioxid kibocsátás 8%-a köthető a teljes műanyaggyártáshoz (ha jól számoltam). Mi a helyzet a fennmaradó 92%-al? Ezt hogyan tudjuk csökkenteni?

Az OKHT (Országos Hulladékgazdálkodási Közszolgáltatási Terv) adatai szerint a 2015-ben a hazai települési hulladék fő összetevői közül 655 e tonna volt a műanyag, 530 e tonna volt a papír és 175 e tonna üveg, míg 135 e tonna volt fém.

Ezt alapul véve a szénlábnyomok a következőképpen alakulnak (alapanyag előállítás + termék előállítás + újrahasznosítás). A muanyagtudatos.blog adatai alapján

• műanyag (1 kg esetén = 5,75 kg) = 3, 76 Mrd tonna szén-dioxid kibocsátásáért felel (igaz ebből nem tudjuk mennyi volt egyszer használatos és mi az, ami már sok használat után került a hulladék közé
• üveg (1 kg esetén = 2 kg) = 1,06 Mrd tonna szén-dioxid kibocsátásáért felel (igaz ebből nem tudjuk mennyi volt egyszer használatos és mi az, ami már sok használat után került a hulladék közé)
• alumínium (1 kg esetén = 31,8 kg) = Itt minden fém hulladékot alumíniumnak vettem, tehát az adat biztosan torz. 4,29 Mrd tonna szén-dioxid kibocsátásáért felel (igaz ebből nem tudjuk mennyi volt egyszer használatos és mi az, ami már sok használat után került a hulladék közé)

A papírra vonatkozóan sajnos nem találtam ilyen adatokat, így a 2. legnagyobb hulladékképzőről, illetve csomagolási típusról (?) nem tudok mit mondani.

Tehát látjuk, hogy az alumínium rendelkezik a legnagyobb szénlábnyommal, úgy, hogy mennyiségében ebből kerül a legkevesebb a kukába. Ez alapján miért nem az alumínium csomagolások csökkentését tekintjük fontosabbnak?

(Érdemes még megjegyezni, hogy a blog szerint amennyiben 1 db-ra vetítjük a szén-dioxid kibocsátást, akkor a műanyag rendelkezik a legkisebb kibocsátással, hiszen 1 kg üvegből csak 3 db 0,5 literes palackot lehet gyártani, míg műanyagból 40-et, alumíniumból 53-at, így adott folyadékmennyiség tárolásához tömeg szempontjából alumíniumból van a legkevesebbre szükség).

Még egy szempont, miszerint a Nature Climate Change folyóiratban publikált adatok szerint műanyag termékek előállítása, szállítása, használata, elégetése és újrahasznosítása révén 2015-ben csaknem 1,8 milliárd tonna szén-dioxid került a levegőbe.(https://index.hu/techtud/2019/04/16/muanyagszennyezes_szen-dioxid_szenlabnyom/) Ez a 2018-as teljes szén-dioxid kibocsátás 5,4 %-a az IEA adatai alapján. Hol van, vagy mi befolyásolja a maradék 94,6 %-ot? Miért nem foglalkozunk ezzel?

Ez alapján a néhány számítás alapján azt látom, hogy a műanyaggyártás és újrahasznosítás a világ szén-dioxid kibocsátásának kis %-áért felelős. Mégis valamiért ez az anyag van kikiáltva fő bűnösnek, míg vannak nagyobb karbonlábnyommal rendelkező csomagolóanyagok, amelyekről kevesebb szó esik.

A humusz.hu szerint az eldobható műanyag csomagolások a műanyagkereslet 40%-át teszik ki. 2015 végére 8.3 milliárd tonna műanyagot állítottak elő - ennek kétharmada a természetbe került és ott is marad. (Ne feledjük a teljes 2018-as CO2 kibocsátás 5,4%-át adta a 2015-ös teljes műanyaggyártás – amiben nem csak az eldobható műanyag csomagolások vannak benne. Ez alapján a csomagolások a CO2 kibocsátás 2,1 %-áért felelnek).

Ha jól értem ez a célkitűzése július hónapnak, hogy csökkentse a természetbe kerülő műanyag mennyiségét. Ami nagyon fontos és jó cél, ez az alábbi okokkal magyarázza:

• az óceánokban élő állatok pusztulását
• a lassú lebomlást és az emberi szervezetbe
• a táplálékláncba történő bejutást jelöli meg.

 Nézzük:

Egy vizsgálatban 1993-2014 között a görög partokra sodródott 34 bálna- és delfintetem közül kilenc nyelt jelentős méretű műanyagszemetet. Három ebbe pusztult bele. A kutatók nem vizsgálták az állatok testében lévő mikroműanyagokat, csak a szabad szemmel is látható darabokat.

Francisz szerint a műanyagszatyrok óriási gondot okoznak – nem mintha halálosabb veszélyt jelentenének más plasztikhulladékoknál, hanem azért, mert rendkívül elterjedtek.( https://magyarnarancs.hu/katasztrofa/hosszu-es-fajdalmas-haldoklasra-iteli-a-balnakat-a-muanyagszennyezes-120799).

A PBT-k (poliészter műanyag) felhalmozódása a tengeri táplálékláncban a legalsó szinttől a csúcsragadozókig milliószorosára dúsul. Konkrét számok nem jelennek meg azzal kapcsolatban, hogy ez milyen arányban pusztítja a tengerek élővilágát, de biztosan hatással van rá. Az így az emberbe kerülő műanyagok elsősorban a csecsemőkre és az idegrendszerre vannak hatással. Hatásukat csak lassan fejtik ki. Tehát valóban veszélyes és keveset tudunk róla. (https://www.slideshare.net/GubekIstvan/a-tengerek-s-cenok-manyag-szennyezsnek-komplex-hatsa-1-rsz-a-problma-bemutatsa)

Ha az óceáni ökoszisztéma pusztulása a probléma, akkor azt hiszem itt is van nagyobb megoldandó helyzet.

A halászat különböző fajok mellé-fogásához járul hozzá. A hálók megfojtják a delfineket és a bálnákat, a fenékzsinóros halászat a madarak pusztulásával jár, a vonóhálós halászat pedig tengeri ökoszisztémákat semmisít meg. Ennek hatására 100 millió cápát és ráját fognak ki és dobnak vissza évente a tengerbe, kb. 100.000 albatrosz pusztul emiatt el évente. A vonóhálós halászat, amellyel felszántják a tenger fenekét, minden ott élő élőlényt letarolva. Egy húzással az aljtengeri élővilág 20%-t tudják eltávolítani. (http://enfo.agt.bme.hu/drupal/node/9084)

Az elmúlt 50 évben több mint négyszeresére nőtt a holt - oxigén nélküli - övezetek nagysága a világ óceánjaiban, a part menti vizek oxigénhiányos térségei több mint tízszeresére nőttek 1950 óta. "Az oxigén létszükséglet az óceánok életéhez. Az oxigén csökkenése az óceánokban az emberi tevékenység egyik legsúlyosabb hatása a környezetre" Az ENSZ Kormányközi Tengerkutató Bizottsága által 2016-ban létrehozott GO2NE (Global Ocean Oxigen Network) munkacsoport szerint.

A tengerek oxigéntartalmának csökkenése egyre súlyosbodó és az eddig véltnél sokkal összetettebb problémát jelent.

"A földi oxigén mintegy fele az óceánokból származik. A klímaváltozás és a vízszennyezés együttesen nagyban növeli a holt övezetek számát és méretét mind a nyílt óceánokon, mind a part menti vizekben."

Ezekben a holt övezetekben, az oxigénszint olyan alacsony, hogy az állatok megfulladnak, elpusztulnak. Mivel a halak elkerülik az ilyen térségeket, élőhelyük csökken, ezáltal sebezhetőbbé válnak a ragadozók és a halászat által.

Az oxigénhiány veszélyes anyagok, mint a kéjgáz felszabadulását eredményezi, ez az üvegházhatású gáz háromszázszor erősebb, mint a szén-dioxid és a hidrogén-szulfát.

A nyílt óceáni holt övezetek kialakulásának a fő oka a klímaváltozás. Az egyre melegedő felszíni vizek akadályozzák, hogy az oxigén a óceánok belsejébe jusson.Ráadásul az óceánok maguk is melegednek, kevesebb oxigént tartalmaznak. A part menti vizekben a szárazföldről érkező szennyezés algavirágzást okoz, ami elfojtja az oxigént, amikor az algák elpusztulnak és lebomlanak.

http://ecolounge.hu/vadon/az-oceani-halalzonak-szama-megnegyszerezodott

Az óceánok és édesvizek savasodásáról már nem is beszélek. Amely az ember ivóvízkészleteit fenyegeti.

Ehhez hozzátéve egy másik nagyon befolyásoló tényezőt. Az Amazonas medencéjének esőerdei évente 2 milliárd tonna szén-dioxidot vesznek fel (Ez a 2018-as teljes CO2 kibocsátás kb. 6%-a!) és a légkörben található oxigén 20 százalékát állítják elő. A területet ezért szokták a Föld tüdejének is nevezni. Az itteni összefüggő erdőségek által kibocsátott pára az esőmennyiséget is jelentősen befolyásolja. https://greenfo.hu/hir/a-vedelem-ellenere-ismet-novekszik-az-amazonasi-erdoirtas/ (Itt az irtást a szójaültetvények kialakítása miatt végzik, amely a szarvasmarhák tápláléka).

Az erdők kivágásán keresztül csökkentjük az esők, az oxigén mennyiségét, mivel a növekvő fák elnyelik az üvegházhatású szén-dioxidot, ám ha kiirtjuk a fákat, a tárolt szenet rothadásuk, elégetésük során visszaengedik a légkörbe. Az erdőirtás a globális szén-dioxid-kibocsátás 20%-áért (vesd össze a műanyag 5,4 %-val) felelős, valamint az ökoszisztéma, a biológiai sokféleség pótolhatatlan veszteségeiért. http://fna.hu/hir/magunkalattafat

Ennek a két problémának a kezelése befolyással van a belélegzett oxigén 70%-ra és én nem tudok a műanyagmentes júliushoz hasonló kezdeményezésről, amely ezekre reflektálna / reagálna.

Utolsóként még egy szempont. Az éven elértünk oda, hogy nem jutott ivóvíz minden embernek. Ha e téren nem lesz változás, akkor – elsősorban a forró és száraz éghajlatú országokban – súlyos ivóvízhiány lesz. 2030-ra a természetes vízképződés és az ivóvíz iránti igény közötti eltérés akár a 40%-ot is elérheti a jelentést kiadó Meteorológiai Világszervezet (WMO)szakértői szerint. Napi vízfogyasztásunk 92%-át ételeink rejtik, elsősorban az állati eredetű termékek (húsok, felvágottak, tej és tejtermékek) és az élvezeti cikkek (kávé, tea, csokoládé). http://fna.hu/hir/fogytanazivoviz

Biztos, hogy a műanyagmentes július a legtöbb és legjobb, amit tehetünk? Nem tudom. De azt is látom, hogy még ebben is csak kevesen vesznek részt, szóval lehet, hogy először ezt kellene megugranunk.

Amennyiben az volt a cél, hogy sok embert elérjen: tavaly 120 millió ember vett részt benne, amely 2 Mrd facebook felhasználóval számolva 28%. (A teljes emberiség 1,7%-a). A google trends adatai szerint 2019.06.23-2019.08.07 között Magyarországon július 1.-én érte el a csúcsot a keresések között a műanyagmentes július. 9.-e után aztán legjobb esetben is negyedannyian kerestek rá. Hasonló életutat futott be a műanyagmentes keresőszó is. 

Összehasonlításképpen a környezetvédelemre keresés végig jelen volt ebben az időszakban nem kiugróan, de folyamatosan. Átlagban jobban teljesített, mint a műanyagmentes július.

Összességében azt gondolom, hogy a műanyagmentes július nem rossz, nem kell abbahagyni. Emellett tartok tőle, hogy ezzel nem tudunk érdemi változást elérni, illetve a klímaváltozás szempontjából nem a leghatékonyabb megoldás. Úgyis mondhatnám a következményeit tekintve, hogy nem akarom, hogy a klímaváltozás hatása miatt meghalva a testem a műanyagmentes óceánban lebegjen.

Attól is tartok, azért lett ez a cél kitűzve, mert ebben valóban érzi saját hatalmát.

Ha pedig megvolt, akkor megtették, amit meg kell, innentől kezdve attól félek, hogy nehéz, vagy nehezebb lesz rávenni az embereket arra, hogy tegyenek mást is, hiszen ők már megtették júliusban.

Csányi Vilmos szerint a kisközösségek a hatásosak. Nem lenne-e jobb elmagyarázni, meggyőzni, végiggondolva, hogy mit akarunk elérni, az mire hat, mint csak magunknak csinálni egy ilyet. Elérni, hogy az emberek tudatosak legyenek. Hiszen a szemetelés történhet nem csak műanyaggal, ha nem értjük meg mi miért történik, akkor üveg, vagy papír, vagy más csomagolóanyagok árasztják majd el a Földet. Emellett számos más tevékenység is káros, amelyeket rendszerbe foglalva lehet érdemi beavatkozásokat elérni.

Lehet hatékonyabb lenne megszervezni a nyomásgyakorlást a kormányokra az érdemi beavatkozásokért. Vagy kiharcolni kötelező visszaváltást. Nem tudom.

Olyan ez a hónap, mint a műanyag csomagolás: egyszer használjuk becsomagolni vele valamit (küzdelmünk a klímaváltozás ellen, vagy valami ellen), majd ha már nem használjuk a csomagolásra, eldobjuk.